Nyílt levél és követelések az Európai Unióhoz és A világ vezetőIhez
#FaceTheClimateEmergency
Ez a levél 2020. július 16-án került kiküldésre az EU vezetőinek és az államfőknek.
Nem tettethetik tovább, hogy a klíma-és ökológiai válság kezelése lehetséges anélkül, hogy valódi válsághelyzetnek tekintenénk!
Itt tudod aláírni: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfxf7bbzFViS_AdXLi__P75Od62C_A02YSsX0_smuGpDTg-0w/viewform
Az alábbiakat követeljük:
Ez csak néhány első lépés, melyeknek megtétele elengedhetetlen ahhoz, hogy esélyünk legyen elkerülni az ökológiai-és klímakatasztrófát.
- Azonnal szüntessenek be minden befektetést a fosszilis energiahordozók feltárásába és kinyerésébe, forduljanak el végleg a fosszilis tüzelőanyagok használatától.
- Az EU tagállamai tegyék az ökocídiumot, a környezetrombolást nemzetközi bűnténnyé a Nemzetközi Bünetőtbíróságon.
- A teljes kibocsátás jelenjen meg a számításokban és célkitűzésekben, beleértve a fogyasztási indexet, a nemzetközi légi közlekedést és vízi szállítást is.
- Határozzanak meg éves karbon büdzsét a jelenleg elérhető legmegbízhatóbb tudományos eredményekre és az IPCC által javasolt értékre alapozva, mely mindössze 66 %-ra becsüli annak az esélyét, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 1.5 °C-nál meg tudjuk állítani. A büdzsét nem alapozhatják feltevésekre és jövőbeli negatív kibocsátást biztosító találmányokra, valamint figyelembe kell venni a visszacsatolási rendszereket, a fordulópontokat és a nemzetközi szintű kibocsátási részesedéseket.
- A demokráciát sértetlenül őrizzék meg.
- Készítsenek elő olyan klímapolitikát, amely védi a dolgozókat és a legkiszolgáltatottabb embereket, és csökkenti a gazdasági, faji és nemi egyenlőtlenségeket.
- Kezeljék az ökológiai-és klímaválságot valódi válsághelyzetként.
Tudjuk és értjük, hogy a világunk mennyire összetett, s hogy követeléseink nem teljesíthetőek könnyen. Ezek a változtatások irreálisnak tűnhetnek, megtételük mégis elengedhetetlenül szükséges az emberiség jövőjének biztosításához. Sokkal elrugaszkodottabb azt hinni, hogy a társadalmunk képes lesz túlélni a globális felmelegedést és jelen életmódunk más katasztrofális következményeit.
Az utóbbi hónapokban elszörnyedve figyeltük, hogyan sújtotta az embereket a COVID-19 járvány a világ minden táján. E tragédia közepette azt is láthatjuk, hogy milyen sok vezető és magánember lép fel a társadalom javának érdekében.
Most nyilvánvalóbb, mint korábban bármikor, hogy a klímaválságot nem kezeltük válsághelyzetként – sem a médiában, sem politikai, kereskedelmi vagy pénzügyi szempontból.
Minél tovább mímeljük, hogy jó úton járunk a kibocsátás-csökkentésben, minél tovább tettetjük, hogy a változás, mely az ökológiai- és klímakatasztrófa megelőzéséhez szükséges, lehetséges a jelenlegi rendszernek a keretei között – vagyis anélkül, hogy a válságot válságként kezelnénk –, annál több értékes időt veszítünk.
Az is nagyon tisztán látszik most, hogy a klímaügyi és környezeti méltányosság nem tud megvalósulni, amíg szemet hunyunk a társadalmi igazságtalanság, a faji megkülönböztetés és az elnyomás fölött, melyre a modern világunk és gazdaságunk épült. Az emberiség mindig is küzdött az igazságosságért és a méltányosságért, legyen szó társadalmi, faji, klímaügyi vagy környezeti igazságosságról, nemek egyenlőségéről, demokráciáról, emberi és állati jogokról, az őslakosok jogairól, az LMBTQ-jogok kérdéséről, szólás-és sajtószabadságról, vagy a kiegyensúlyozott, jóllétet biztosító, életvédő rendszerért folytatott harcról. Nem kell választanunk, táborokra szakadnunk aszerint, hogy melyik problémával kívánunk elsősorban foglalkozni, mind szorosan összefügg.
Amikor aláírták a Párizsi Egyezményt, az EU tagállamai példával kívántak elöl járni, arra szánták el magukat, hogy utat mutatnak a világ országainak. Az EU-nak megvannak erre a gazdasági és politikai lehetőségei, tehát mindannyiunk erkölcsi kötelessége is, hogy így tegyen. Most pontosan ennek az ígéretnek a megvalósulását szeretnénk látni.
Nettó zéró kibocsátásra törekedni 2050-ig az EU-ban és más jóléti országokban a megadással lenne egyenértékű. Ez a cél ugyanis olyan karbonbüdzsére alapoz, amely mindössze 50% esélyt ad arra, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése 1,5 °C alatt maradjon. Ez csak egy becsléseken és feltételezéseken alapuló hazárdjáték, ami kulcsfontosságú tényezőket nem vesz figyelembe. Többek között nem veszi figyelembe a nemzetközi szintű kibocsátás-részesedéseket, a legtöbb fordulópontot és visszacsatolást, és a légszennyezés következtében már a levegőbe került részecskéket, melyek még nagyobb felmelegedést fognak okozni a későbbiekben. Tehát valójában jóval kevesebb esélyünk van, mint 50%.
A távoli kibocsátási célok nem érnek semmit, hogyha továbbra is semmibe vesszük a karbon büdzsét – ami a mára vonatkozik, nem pedig a távoli jövőre.
„Next Generation EU” nevű befektetési programot hirdetni és közben figyelmen kívül hagyni a klíma-és ökológiai válságot egyenértékű a következő generációk elárulásával. A tudomány nem mondja meg pontosan, mit kell tennünk. De ellát bennünket információval, amit tanulmányozhatunk és értékelhetünk. Rajtunk áll, hogy meglássuk az összefüggéseket és kirakjuk a teljes képet. Mi, akik ezt megtettük, nem fogadjuk el, hogy kockára teszik a jövőnket! Az 50 %-os büdzsé kevés, ezzel feladnánk, márpedig mi ezt nem fogadjuk el lehetőségként.
Természetesen üdvözöljük a fenntartható beruházásokat és irányelveket, de egy pillanatra sem szabad azt gondolni, hogy az eddig kitűzött célok elegendők lennének, távolról sem. A teljes képet kell látnunk. Egzisztenciális válsággal nézünk szembe, melyből a kiutat nem lehet megvásárolni, sem megépíteni vagy befektetni. Megpróbálni helyrehozni a gazdasági rendszert, ami természetéből adódóan fokozza a klímaválságot annak érdekében, hogy finanszírozza a klímaváltozás elleni cselekvést pont olyan abszurd gondolat, mint amilyennek hangzik. A jelen rendszerünkkel nem az a baj, hogy meghibásodott; pontosan azt teszi, amire kitalálták. Nem lehet megjavítani. Új rendszerre van szükségünk.
Most rögtön el kell kezdenünk a munkát, hogy megvédhessük az életfeltételeinket ezen a bolygón olyannak, amilyennek most ismerjük. Nem néhány év múlva, hanem azonnal. Ennek tudományos úton kell történnie, hogy a legjobb eséllyel tudjuk 1,5 °C alatt tartani a globális átlaghőmérséklet-emelkedést. Egyszer és mindenkorra meg kell szüntetnünk az életünket fenntartó rendszerek rombolását, kihasználását, tönkretételét, s helyette egy karbonmentes gazdaság felé haladni, mely az emberek és a természet valódi jóllétét, valamint a természet harmóniáját tudja biztosítani.
Még ha minden ország a vállaltak szerint csökkentené a kibocsátásait, akkor is katasztrofálisan emelkedne a globális átlaghőmérséklet, legalább 3–4°C-kal. A jelenleg hatalmon lévő emberek gyakorlatilag esélyt sem adnak annak a lehetőségnek, hogy élhető jövőt biztosítsanak a következő generációknak. Feladták anélkül, hogy megkísérelték volna.
A világ tervezett fosszilis tüzelőanyag-kitermelése 2030-ig 120%-a annak a mennyiségnek, ami biztosítaná a célkitűzés megvalósulását, a felmelegedés 1,5°C alatt tartását. Ez teljeséggel összeférhetetlen bolygónk megmentésével.
Elolvasva az IPCC SR1.5-ös jelentését és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Production Gap Reportját, valamint az Önök által is aláírt Párizsi Egyezményt, még egy gyerek számára is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi rendszeren belül az ökológiai- és klímaválság nem oldható meg. Ez messze nem csak egy vélemény, ez a jelenleg elérhető leghitelesebb tudományos eredményeken alapuló tény.
Hogyha el akarjuk kerülni a klímakatasztrófát, fel kell bontani szerződéseket, el kell állni már létező egyezményektől, megállapodásoktól. A jelenlegi rendszerben ennek véghezvitele nem lehetséges sem politikai, sem gazdasági, sem pedig jogi szabályok szerint.
Az előttünk álló hónapoknak, éveknek döntő szerepe van abban, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést 1,5°C-ra tudjuk-e korlátozni. Az óra ketyeg. A legjobb tudásunk szerint cselekedni sem elég, a látszólag lehetetlent kell megtennünk.
Önök dönthetnek úgy, hogy nem tesznek semmit a krízis megoldásáért, nekünk nincsen választási lehetőségünk – nekünk, az Önök gyerekeinek. Ebben a pillanatban nincs olyan hely a Földön, ahol a gyerekekre biztos jövő várna. Ez a valóság, mellyel szembe kell nézzünk most is, és életünk hátralévő részében is. Arra kérjük Önöket, hogy nézzenek szembe az ökológiai-és klímavészhelyzettel és vegyék fel a harcot.
Luisa Neubauer
Greta Thunberg
Anuna de Wever van der Heyden
Adélaïde Charlier